Kellemes hétvégi szombat délután iszogattam a mentás, gesztenyés lattemat egy közeli kávézóban és csodálva néztem az égből szakadó esőcseppeket. Úgy tűnt soha nem fog elállni és finom, párás szürkeségre számíthattunk egész hétvégén. Barátnőmmel már átbeszéltük a munkahelyi, kapcsolatbeli legfontosabb pontokat és végre továbblépünk az egészségünk tervezgetése felé. Akármennyire is lehangoló a félhomály délután háromkor, akkor is éreztük a közelgő meleget, ami már a jó idő beköszöntét jelezte és ilyenkor megmozdul valami bennünk, hogy menni kell ki a szabadba, el az egyébként imádott város zajától.

Itt az idő tehát, hogy a kerékpárjainkat átnézzük. Élvezet látni az elmúlt pár év fejlődését ezen a téren. Rengeteg kerékpárbolt, - szerviz és e köré tartozó szolgáltatás jelent meg, így egyre nehezebb kifogást találni és nem elindulni két keréken.

Rövidtávú célként mindenképp a Duna mentén fogunk visszaszokni a nyeregbe. Erre tökéletes útvonal a Duna töltése ki Szentendréig. Budapestről indulva a belvárosi nehézkes haladást gyorsan felváltják a külsőbb kerületek szélesebb útjai, majd egyszer csak a várost hátra hagyva a nyugalomban találjuk magunkat, ahol házak, autók és embertömeg helyett zöldellő mezők, a folyó menti fás ártér és a Duna finom illata fogad minket. Akármennyire is felkapott ez az útvonal még így is úgy érezheti az ember, hogy egyedül van kint a természettel. A legszembeötlőbb a levegő változása, ami már pár kilométer megtétele után teljesen megváltozik. Tiszta és finom aromákkal tölti meg az ember orrát: nedves föld, fű és a Duna felől fújó szél nyirkos illata.

Nem túl megerőltető kipedálozni a korábban szerbek által lakott kisvárosig, Szentendréig, ahol az ember visszamehet az időben. Tavasztól őszig folyamatosan megrendezett kézműves vásárok és rendezvények várják az arrajárókat, ahol mindig ügyelnek rá, hogy gyerekektől egészen az idősekig, mindenki megtalálja a nekik kedves elfoglaltságokat. Akármikor kitekerek oda, mindig találok valami újat, amit haza kell hoznom magammal. Egy finomságot, fából faragott tárgyat vagy a helyi szobrászok által készített vicces kerámia figurát. A kedvenc kávézómat is meg kell látogatnom, ami az egyik legkisebb utca beugrójában van elrejtve. A furcsa helyválasztása ellenére szinte mindig tele van ez a kis zug, ahol az asztalokat megosztva együtt ülnek a kezdetben idegen látogatók. A kis hely viszont hamar összehozza az egy asztalhoz keveredett embereket, amihez a hely akcentussal beszélő angol tulajdonosa is hozzájárul mindig vidám modorával.

Visszafelé két lehetőség adódik. Amennyiben a helyi cukrászdák és éttermek elcsábítottak volna, úgy szerencsére a HÉV-vel is haza tudjuk szállítani kerékpárjainkat, hogy otthon pihenhessük ki az élményeket. Ellenkező esetben viszont hazafelé még mindig megállhatunk a Római parton. A korábban sportolni vágyók helyszíne a budapesti és környező városok lakóinak egyik kiemelt pihenőhelyévé vált. Elég közel a városhoz, a régi időket idéző partszakasz ez, ahol még lehet sétálni a Duna kavicsos partján, megbújni az ártér fái alatt a nyári forróságban és a régi időket idéző halsütő bódék csalogató olajszagában megenni az egyébként már általában nem fogyasztott lángost, sült halat egy finom fröccsel. Szerencsére ma már azok is megtalálják az ínyükre valót, akik az egészségesebb ételeket és italokat részesítik előnyben. A kellemes ebéd után leheveredhetünk a töltés oldalában élvezve még kicsit a folyó látványát, a percenként előttünk landoló kacsákkal, kormoránokkal és az őket hajkurászó kutyákkal a parton.

Hazatérve érezni azt a kellemes fáradságot, amit csak egy ilyen nagyszerű nap tud kihozni az emberből, amiért érdemes feladni a szombati otthonheverészést és útra kelni, tenni valamit az egészségünkért.

Fotó:Kardos Ferenc